Az 1919-es román megszállás áldozataira emlékezett a vásárhelyi önkormányzat tegnap délután.
Márki-Zay Péter polgármester elmondta, hogy 1919. július 25. reggelén Berényi László, a magát rendőrparancsnoknak kiadó, magyar származású román hadnagy a városháza pincéjében ártatlanul bebörtönzött 47 – zömében szegény sorsú iparos és földműves – férfiakat felhozatta, és a helyi román főparancsnoktól kért géppuskás osztaggal, a város határába hajtotta. Kihangsúlyozta, hogy az út során szembejövő polgárokat is belökték a sorba. Így 56 emberrel érkeztek a kivégzés helyszínére, a várostól mintegy hat kilométerre lévő Nagy Dezső-féle tanyához, ahol az áldozatokat a román katonák agyonlőtték.
Nahimi Péter történész, a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatója megrendítő visszaemlékezéssel indította emlékező beszédét.
„A legtöbbnek a fejit lűtték szét. A kukoricalevelekön ott volt a sok vér, mög az agyvelő. Voltak, akik nem kaptak halálos lövést. Amikor rájuk húzták a földet, a föld még percökig mozgott fölöttük.” 1989-ben emlékezett vissza így a Vásárhely határában történtekre Tóth Jánosné Szűcs Margit, amit Szenti Tibor, a vásárhelyi emlékezetvagyon nagy őrzője és gondviselője rögzített.
Nahimi elmondta, hogy az áldozatok az egész akkori vásárhelyi társadalom keresztmetszetét adták, pontosabban a szegényebbekét, hiszen a gazdagabbakat a főbűnösök váltságdíj fejében szabadon engedték. Az áldozatok közül 22-en földdel foglalkoztak, földművesek, napszámosok voltak, közéjük soroltak egy-egy halászt és lókereskedőt. Tízen katonák voltak, 16-an klasszikus iparos és kereskedőszakmák képviselői, ács, kőműves, cipész, lakatos, csizmadia, kéményseprő, szabó, borbély, asztalos. Volt közöttük továbbá egy diák, egy tolvaj, egy vásári mutatványos, egy telefonszerelő és egy fertőtlenítő.
A történész beszédében kitért az elkövetőkre is, a magát Berényinek nevező, Vásárhely román rendőrparancsnokára és társára Nagy Gézára. „Magyarnak azért ne nevezzük őket, hiszen Tamási Árontól tudjuk, hogy aki embernek hitvány, magyarnak nem alkalmas.”- mondta Nahimi Péter, aki annak is utánajárt, hogy a két tömeggyilkosról milyen feljegyzések maradtak fent. Mindketten kifejezetten igénytelen, hitvány, alja emberek voltak, ugyanakkor mindkettejüket végtelen nagyravágyás feszítette. Kihangsúlyozta:
A Kutasi úti emlékmű őrzi az áldozatok emlékét. A városvezetés nevében Márki-Zay Péter polgármester, Berényi Károly alpolgármester és Fejes Péter képviselő, valamint a Mindenki Magyarországa Mozgalom vásárhelyi Kossuth Köre, a Hódmezővásárhelyi Nyugdíjas Szövetség, a Tiszta Vásárhelyért Egyesület és a Vásárhely Jövőjéért Egyesület helyezte el a megemlékezés koszorúit.
A megemlékezést a Győri Sára vezette Aranykalász népdalkör előadása és Makainé Vitális Mónika szavallata tették méltóságteljessé.
Hozzászólások lezárva.